Vettem a bátorságot és megosztom a nagyközönséggel, hogy milyen szurkolónak lenni a nógrád megyei harmadosztályban (rétsági csoport) vagy legalábbis ahogyan én látom a helyzetet.

Miután a 2005-ös újra alakulás óta egy-két kihagyással minden hazai és idegenbeli mérkőzésen megfordultam, sok mindent tapasztaltam és láttam.
Talán kezdhetném a pályák minőségével és a „technikai” körülményekkel, hiszen az NBI-ben is ezzel kapcsolatban van a legtöbb panasz. Elöljáróban annyit ha ott panaszkodnak, akkor mi inkább ne szóljunk, bár az is igaz hogy erre felé csak 250 forint egy belépő és nem 3000. Egy szurkoló számára fontos dolgok legtöbbször hiányoznak. Ilyen probléma például, hogy a legtöbb pályánál nincs lelátó vagy tribün csupán néhány pad, netán az sem, sőt igen gyakran még rendes korlát(!) sincs. Az hogy rendes wc szinte sehol nincs, az mondjuk annyira nem zavaró mert férfiember meg tudja oldani, az viszont már sokkal zavaróbb mikor a pálya mellett a szurkolók a büfét, azon belül is a sört hiányolják! Ehelyett vagy el kell gyalogolni egy kicsit távolabbi kocsmába vagy pedig otthonról hozott anyag híján kiszárad az ember. Mondjuk az utóbbi igencsak ritka. A pályák minőségéről sokat nem mondhatok, mert nem nekem kell játszani rajtuk de az is elég beszédes ha mondjuk egy-két napig nagyobb esőzések vannak akkor egyik pályán sem lehet játszani, ilyenkor szoktak nem kis bosszúságunkra elmaradni a meccsek. A pályákkal kapcsolatban a csapat számára szerencsére előnyös, hogy a bajnokságban kevés a  „pusztai” pályának nevezett játéktér, amikor is sem épület sem növényzet nincs a környéken ami felfogná a szelet. Kivétel ezalól a szátoki és a honti pálya, legrosszabb esetben az ősagárdi.

A körülményekkel kapcsolatban még a rendezőket érdemes megemlíteni. Hát igen. A legtöbben miért veszik fel a mellényt és minek vannak ott, azt nem tudni azon kívül, hogy kötelező rendezőséget biztosítani. Elég komikus látni mikor a helyi kisfröccs-kommandó felveszi a mellényt - nem mindig józanul - és a nézők közé állva hangosabban szidja a bírót mint ők. Arról hogy esetleges atrocitásokat megakadályozzanak ne is beszéljünk. Gondoljunk csak az ősagárdi esetre, amikor ha saját lelkiismeretünk nem fog vissza, akár kórházba is juttathattuk volna az egész játékvezetői bagázst.

Mivel a témánk nem a játékkal foglalkozik legfőképp, hanem annak többi velejárójával, és már körbejártuk a pályát, a rendezőket, hát most következzenek a nézők, szurkolók:

A nézőszám átlagosan 50 és 250 között változik. Az új generációs nézők közé tartoznak azok a tini lányok akik tűsarkúban és miniszoknyában mennek ki meccsre, mert a barátjuk vagy a testvérük a csapatban focizik. Legtöbbször csöndben vannak – az a jobbik eset – de ha nem akkor fülbemászó visítozásra képesek, nagyrészt természetesen mindenféle szabályismeretüket otthonhagyva. Aztán ott vannak az öregek, akik közül néhányan csak csöndesen nézik a mérkőzést - amit igazából a délutáni sétájukba iktattak be – a harciasabbak pedig szidják a bírót rendesen. Aztán vannak az elmaradhatatlan akoholisták, akik nem szeretnek egyedül inni és persze azok, akik bárhogyan fúj a bíró szerintük akkor is „egy hülye!”. (Mondjuk igaz hogy elég sokszor silány a játékvezetés de ha jó bírók lennének nem a megye háromban fújnának ugyebár.) Aztán vannak az átlagos nézők, majd kiemelendő jó hír, hogy néhány csapatnak főleg az északabbi tájolásúaknak vannak megszállott ultráik. Ők a legveszélyesebbek, leghangosabbak, legtöbbet fogyasztók, szóval mindenben viszik a prímet. De ettől van még megjökkentőbb jelenség. Mi idegenben eddig a legaljasabb és legalpáribb beszólásokat mindig középkorú nőktől kaptuk. Hozzászokott már az ember drága anyanyelvünk megerőszakolásához de egy 40-en túli nő szájából még durvább.

Sok hátránya van a megyei szurkolásnak de ugyanakkor előnyei is. A foci pedig ha nem is nagyon magas szintű viszont elég sokszor izgalmas. Izgalmas azért mert megye háromban nincs papírforma, bármelyik könnyűnek látszó meccs lehet nehéz és fordítva (tudom a sportban ez benne van de ebben az osztályban méginkább). A legtöbb csapat – rosszindulat nélkül – nem tud egyenletes teljesítményt nyújtani attól függ milyen napjuk van.

A vasárnapi játéknak pedig hátránya hogy a szombati bulik után elég sok játékos szokott másnapos lenni, olyankor félidőben egy lajtoskocsi se lenne elég a pokol hűtésére. :) Száz szónak is egy a vége a futball élőben a legjobb, az igazi szurkolás pedig nem azon múlik, hogy milyenek a körülmények vagy mekkora a létszám az érzés a lényeg és az megye háromban is megvan/meglehet!

Szerző: tolmacsse | 2011. február 24.
Továbbiak...
Pillanatok
Szerinted?
Hol végez a Tolmács SE a 2010-es őszi szezonban?
Fölényesen megnyeri.
Dobogón.
Valahol középtájt.
Az alsóházban.
A tabella legvégén.